Mi vezetett Svájc második legnagyobb bankjának bukásához?

Credit Suisse: az óriás méltatlan halála

A Credit Suisse központja Zürichben
Fotó: Credit Suisse honlapja

2023. március 21. A Silicon Valley Bank (SVB) előző heti csődje adta a végső lökést, de a Credit Suisse, a második legnagyobb svájci bank, már több hónapja, sőt több éve szenvedett és bukdácsolt. A legnagyobb riválisa által most felvásárolt óriás pénzintézet lényegében a saját mohósága és a nem megfelelő kockázatkezelése miatt bukott el.

Vasárnap viharos sebességgel mentették meg a Credit Suisset (CS), Svájc második legnagyobb bankját az összeomlástól. A bajba jutott pénzintézetet legnagyobb riválisa, a UBS veszi meg 3 milliárd frankért, de a svájci állam és a Svájci Nemzeti Bank is segítséget nyújt a bankmentéshez. Mi vezetett Svájc második legnagyobb és a világ egyik meghatározó bankjának bukásához?

A svájci gazdaság szolgálatában már 167 éve

A Credit Suisset 1856-ban alapították, a svájci vasútfejlesztések finanszírozása volt az első nagy feladata, és ebben fényesen helyt állt. Így a bank gyorsan növekedett, hamarosan a kis alpesi ország gazdaságának megkerülhetetlen szereplőjévé vált. A pénzintézet jó ideig főleg Svájcban volt aktív, itt nőtt igazán nagyra a második világháborút követően és vált a három nagy svájci bank egyikévé. A három nagy bank a Credit Suisse mellett a UBS (Union Bank of Switzerland) és az SBC (Swiss Banking Corporation) voltak.

Az 1970-es, -80-as évekig a három bank körülbelül egyforma méretű volt, a UBS volt a legnagyobb, az SBC jött utána, végül a Credit Suisse következett. Tevékenységi körük is hasonló volt, mindhárman svájci vállalatoknak hiteleztek, valamint svájci és külföldi magánszemélyektől fogadtak el kisebb-nagyobb vagyonokat megőrzésre és vagyonkezelésre. Bár nem kerestek rosszul, de a 70-es években a három svájci bank jövedelmezősége elmaradt a meghatározó amerikai bankoktól, és ez gyilkos versenyre sarkallta őket, aminek tragikus végét a múlt hétvégén tapasztalhattuk meg.

A három nagy svájci bank ugyanis egymástól függetlenül és időben kicsit eltolva, de mind ugyanazt a stratégiát követte: elkezdtek felvásárolni kisebb-nagyobb amerikai és angol befektetési bankokat. Az volt ugyanis a koncepció, hogy a vagyonkezelésre átadott (elrejtett) óriás pénzek jelentős és biztos finanszírozási alapot jelentenek, ugyanakkor ezt ki kell egészíteni a vagyonkezelésnél sokkal nagyobb nyereséget hozó befektetési banki tevékenységgel.

Az amerikai álom

Így történt, hogy a Credit Suisse a 70-es évek végén előbb betársult a First Boston amerikai befektetési bankba, majd a következő évtized végére fel is vásárolta azt, és létrehozta az itthon is ismert Credit Suisse First Boston-t, a CSFB-t. Érdemes azonban már itt látnunk azt, hogy az eredeti együttműködésből azért lett közös cég és felvásárlás, mert a First Boston túlságosan sokat kockáztatott a 80-as évek sláger termékével, a bóvli kötvényekkel (junk bonds), és olyan mértékű veszteségeket szenvedett el, hogy kénytelen volt a nagy svájci partner segítségét kérni, majd beleegyezni az egyesülésbe. Mindeközben a másik két nagy svájci bank is hasonló politikát követett. A UBS saját befektetési banki tevékenységeket finanszírozott, míg az SBC megvásárolta a Warburg bankot és a Dillon, Read & Co befektetési bankot.

A First Boston teljes bekebelezése után csakhamar kiderült, hogy valójában két eléggé eltérő filozófia és vállalati kultúra vált meghatározóvá a Credit Suisse-ben. A svájci oldal kiszámítható, nyugodt és lassú bankot akart, míg az amerikai kollégák nagyobbat kockáztattak, de többre is vágytak: magasabb jövedelemre, több kereskedési lehetőségre, nagyobb távlatokra. Ahogy a globalizáció haladt előre, a bankok egyre inkább globális versenytársakká váltak, és nem zárkózhattak be a saját nemzeti piacukba, így egyre nőtt a nyomás a CS-en, hogy tegyen valamit, és sikerrel vegye fel a versenyt a UBS-szel.

Az átalakulás és a bukdácsolás kezdete

Bombaként robbant a svájci piacon a hír 1996-ban, hogy a Credit Suisse teljesen átszervezi struktúráját, és négy egységre bontja a bankot: létrejött egy svájci központú lakossági bank, egy private bankingre (gazdag ügyfelek pénzének kezelésére) fokuszáló és értelemszerűen szintén svájci mentalitású egység, illetve egy tisztán vagyonkezeléssel foglalkozó professzionális egység, és egy befektetési bank. Utóbbi kettő a Credit Suisse First Boston név alatt futott, és a vezetőik között több amerikai mentalitású volt, mint svájci. A piac lelkendezve fogadta a hírt, a részvényárfolyam felment, akárcsak a CS-ben dolgozó bankárok vérnyomása, hiszen a terv része volt 5000 munkahely megszüntetése is.

Szintén bedarálta a CS a korábbi években felvásárolt kisebb regionális és svájci fókuszú bankokat, így hirtelen megszűnt a negyedik legnagyobb svájci bank, a Volksbank önállósága is, pedig 3 évvel korábban még azzal vásárolták meg őket, hogy ezt a márkát és entitást fejlesztik az országon belül. Erre az időszakra datálható az is, hogy megtört a lojalitás a dolgozók egy nagy része és a vállalat között: a teljesen váratlanul érkezett és minden korábbi ígérettel szembemenő átszervezés nyomán megszűnt a Svájcban oly fontos kompromisszum-keresés, az egyeztetés és a bizalom, helyettük egy sokkal profitorientáltabb és amerikaibb, bizonyos értelemben talán professzionálisabb légkör honosodott meg, ahol a dolgozók nem érezték az alpesi országban megszokott módon magukénak a vállalatot.

Egy évtized telt el így, a befektetési bank néha jól, néha rosszul teljesített, ez teljesen megszokott. Közben a versenytársak is szerveződtek, a legkisebbé vált SBC-nek pedig kezdett fontossá válni, hogy elérje a megfelelő méretet, amivel már a globális piacon is megkerülhetetlen szereplővé válhat. Így történt, hogy 1998-ban mindenki meglepetésére az SBC megkereste a UBS-t, és felvásárlási ajánlatot tett, amit végül elfogadtak a részvényesek – így az SBC és a UBS összeolvadt és az SBC vezetősége vált az új bank meghatározó erejévé.

Botrányról botrányra

A Credit Suisse számára a rossz hírek 2007 után kezdtek el érkezni a piacokról. A vezető svájci lap, a Le Temps összeállítása szerint 2007-ben két CS brókert ítéltek el, mert manipuláltak néhány hitellel kapcsolatos pénzügyi terméket. A bank 2,65 milliárd frankot bukott az ügyön. A subprime (az amerikai jelzálogpiac) válságon egy évvel később a Credit Suisse 10 milliárd svájci frankot vesztett. 2009-ben az Iránnal kapcsolatos szankciók megsértéséért büntették az amerikaiak félmilliárd dollárra a bankot, 2011-ben Németországnak fizettek 150 millió eurót a vagyoneltitkolásokban való segítségnyújtásért, ugyanezen okból 2014-ben az USA-nak már 2,6 milliárd dollárt kellett fizetniük. Szintén 2014-ben a CS is érintett a Libor botrányban, amikor londoni befektetési bankok brókerei manipulálták a referencia kamatlábakat.

Időközben új vezetők jöttek, akik hangosan hirdették, hogy mennyire fontos a kockázatkezelés és a belső ellenőrzések erősítése. De csak újabb botrányok jöttek. 2016-ban Mozambikban tör ki botrány, mert a bank által folyósított hiteleket nem megfelelően ellenőrizték és nagy részüket ellopták, a kár nagysága pedig 2 milliárd dollár lett. 2017-ben egy amerikai jelzálog ügyben a bank 5 milliárd dollár feletti büntetés kell hogy fizessen. 2018-ban a bank több más befektetési bankkal együtt jelentős veszteségeket szenvedett el befektetési alapokon, a Credit Suisse vesztesége 1,8 milliárd dollár lett. Ugyanebben az évben a genfi hatóságok letartóztattak egy CS-nek dolgozó bankárt, aki többek közt a bank nem kellően erélyes kockázatkezelése miatt lophatott el 140 millió frankot a rá bízott ügyfelektől.

Az időközben már-már paranoiássá váló legfelső banki vezetésről 2019-ben kiderült, hogy megfigyeltetett néhányat a saját dolgozói közül. A lebukás miatt a vezérigazgatónak végül le kell mondania. 2020-ban egy New Yorkban végrehajtott részvénypiaci bevezetésről derült ki, hogy hamis számokra alapozták őket, a megkárosított befektetők a bevezetést lebonyolító CS-t támadták.

Ugyanebben az évben csődbe ment a York Capital Management hedge fund, a bank itt közel félmilliárd dollárt veszített. Még mindig 2020-at írtunk, amikor a svájci hatóságok megvádolták a bankot, hogy részt vett egy bolgár bűnszervezet pénzmosási tevékenységében. 2021-ben bebukott a Greensill vállalat, egy angol fintech cég, és bukása során angol politikusok mellett a Credit Suisse-t is magával rántotta. A bank több befektetési alapot is kénytelen volt felszámolni, amelyek összefüggésben voltak a céggel. A veszteség pontos nagysága még nem ismert, de milliárdos tételről van szó. Szintén 2021-ben az Archegos hedge fundról és vagyonkezelőről derült ki, hogy csalt, az alap bebukott, más bankok mellett a Credit Suisse ügyfelei is veszítettek, méghozzá 5 milliárd frank körüli értékben.

Miként történhetett meg mindez?

Felmerül a kérdés, hogy a bankrendszer erejéről híres Svájcban miként történhetett meg, hogy a vezető bankok egyike sorozatosan ennyi hibát kövessen el, és ne is tanuljon belőlük. Mint látható, más bankok is alkalmanként érintettek voltak a botrányokban. Maga a nagy vetélytárs, a UBS is jelentős összegeket veszített például a subprime válság során. Ám messze nem voltak olyan gyakran szereplői a híreknek, mint a Credit Suisse, és róluk nem alakult ki az a benyomása a figyelmes olvasóknak, hogy valami nem stimmel a kockázatkezelési gyakorlatukkal. Mint a sorozatos ellenőrzések bebizonyították, a Credit Suissenél is megvoltak a szükséges ellenőrzések, a beépített riasztások, a limitek – magyarán formailag a kockázatkezelés létezett és működött. De úgy tűnik, hogy a vállalati kultúra azt kívánta, hogy ezeket az ellenőrzéseket néha csak formálisan hajtsák végre, ne keressék az igazi kockázatokat, ne álljanak a profitot hozó termék vagy befektetés útjába.

Másrészről az igaz, hogy az UBS sokkal határozottabban csökkentette a befektetési banki tevékenységeit 2008. óta. A Credit Suisse mindig is ígérte, hogy eladja vagy kiszervezi vagy valahogyan lecsökkenti a befektetési banki tevékenység iránti kitettségét, de ezt sosem sikerült a piac által várt ütemben és tempóban végrehajtani.

A végkifejlet

A botrányok ellenére a Credit Suisse likviditása kiváló volt, a svájci bank ugyanis többször is átment a Fed és az Európai Központi Bank stressztesztjén, ahol a legnagyobb és legfontosabb bankok ellenállóképességét mérték fel egy esetleges válság esetére. A CS-nek megvoltak a megfelelői forrásai, a fent felsorolt botrányok sora ugyan látványos, de összességében a veszteségek mérete messze nem volt aggasztó, a bank bőven megfelelt minden teszten, mert elegendő készpénzzel és likvid kötvénnyel rendelkezett. Ráadásul a bank, mint egyike a világ top30 bankjainak, egyszerűen túl nagy volt ahhoz, hogy megbukhasson, azaz a szabályozók felismerték, hogy semmilyen körülmények között nem engedhetik a Credit Suisse-t csődbe jutni, mert azzal olyan láncolatát indítanák el a csődöknek, ami dominó elv alapon bedönthetné a teljes pénzügyi rendszerünket. Mégis, akkor mi történhetett?

A válasz egyszerű. Azok, akik egy nagy svájci banknál helyezik el pénzüket, azok nyilván azért teszik, mert nem akarnak botrányokat, és biztonságban akarják tudni a pénzüket. Minden jel szerint az történt, hogy 2022 őszén a betétesek egy része megunta a rossz hírek szüntelen áradatát, és elkezdte kivonni pénzét a CS-től. A főleg Ázsiából elindult mozgalom az év utolsó 3 hónapjában 100 milliárd franknál is több pénzt vitt el a banktól – ez az öngerjesztő folyamat volt az, ami igazán elindította a végső összeomlást.

A bank ugyanis kénytelen volt azzal szembesülni, hogy a részvénypiacon a befektetők nyíltan az összeomlására kezdtek fogadni, a részvényárfolyam folyton esett, egészen 2 frankig csökkent az árfolyam. Ezen az áron a Credit Suisse körülbelül akkora értéket jelentett volna, mint az OTP, miközben a svájci óriásnál értelemszerűen jóval több betét gyűlt fel. Azaz tőkepiaci kapitalizációja alapján a CS gyakorlatilag bóvli részvénnyé vált.

A Credit Suisse részvényárfolyama 1996 óta

Forrás: kiplinger.com

A bank végül a tíz napja bebukott Silicon Valley Bank csődje miatt vérzett el. A vérszagot szimatoló befektetők az SVB pénteki csődjét követően hétfőn már azt keresték, hogy melyik a globális pénzügyi rendszer leggyengébb láncszeme, lévén az a logikus, hogy ha kialakul egy pénzügyi pánik, akkor a következő bukás ott következik majd be. Hiába mondta el a svájci pénzügyi felügyelet, hogy a CS biztonságos. Hiába adott a svájci jegybank 50 milliárd frankos hitelt a banknak szerdán. Péntekre elfogyott a levegő a bank körül, nem maradt, aki hinni tudott volna az időközben újra lecserélt vezetőség megújulásról szóló fogadkozásainak.

A svájci hatóságok a hétvégén kézbe vették az ügyet és hatalmi szóval (és óriási pénzügyi segítséggel) rávették a UBS-t, hogy vásárolja meg a Credit Suisse-t. Így bukott el a svájci bankrendszer egyik legfontosabb tagja, az óriásbank, amely évtizedeken át képtelen volt megfékezni egyes alkalmazottai gátlástalanságát, és valós eredményeket elérni a kockázatkezelési kultúra meghonosításában. Intő példa ez mindenkinek.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát!

Szerző: Szepesi László
Címkék: Credit Suisse, UBS, felvásárlás, bankcsőd, Silicon Valley Bank, SVB, bankok