Befektetési iskola: részvények

Befektetnél? Ezt jó, ha tudod

2014. november 2. Ha befektetés, akkor részvény, és ha részvény, akkor tőzsde – és persze: ha tőzsde, akkor részvény. Bár számtalan befektetési forma létezik a tőzsdén a részvényen kívül is, és bár nem minden részvény kerül a tőzsdére, mégis elmondható, hogy ez az értékpapír a tőzsdék zászlóshajója. Érdemes közelebbről is megismerkedni vele.

Bármelyik gazdasági oldalra kattintunk, a főhelyen a részvényindexek (ezek egyfajta összevont mutatók, amelyekre még később visszatérünk) állását, néhány fontosabb részvény aktuális árfolyamát láthatjuk – esetleg egy-két devizaárfolyam mellett. De az irodalomban, a filmekben is részvényekkel spekulálnak a rossz és a jó fiúk (a kevés kivétel egyike Dumas Monte Cristoja, aki spanyol államkötvényeket manipulál, hogy Danglars bankárt tönkretegye – ezért ma amúgy több éves börtönbüntetés járna).

Szemben a kötvényekkel, amelyek – mint korábban írtuk – arról szólnak, hogy kölcsönadtuk a pénzünket, a részvény megvásárlásakor beszállunk egy társaságba. Magyarán: tulajdont veszünk benne. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pénzt végleg odaadtuk, és a cégtől normális esetben nem is követelhetjük vissza. Ha mégis szükségünk van rá, legfeljebb eladhatjuk valaki másnak – ahogy ezt megtehetjük bármi más tulajdonunkkal. Jogot szerzünk viszont arra – és ez a lényeg –, hogy részesedjünk a társaság gazdálkodásának eredményeiből. A részvénytársaságok – általában tavasszal megtartott – közgyűléseiken értékelik éves teljesítményüket, és ekkor döntenek a nyereség felosztásáról, amit osztaléknak nevezünk. (Előfordulhat évközi kifizetés is, sőt akár az is, hogy a részvényesek előleget kapnak, de ennek alapja mindig az éves teljesítmény.) Feltéve természetesen, hogy az éves gazdálkodás eredményes volt. Ugyanis ha nem volt nyereség, akkor osztalék sincs. A részvényes tehát együtt nevet és sír a céggel. (A cikk a Befektetési iskola rovat része, a korábbi cikkek ott találhatóak.)

André Kostolany, a híres magyar spekuláns ír egyik könyvében amerikai barátjáról, akinek többféle részvénye volt, de következetesen mindig csak egy-egy darabot vásárolt. Kostolany csodálkozását látva egyszer elárulta neki, hogy ő nem befektetési vagy spekulációs céllal vette ezeket. Tulajdonosként azonban részt vehetett a társaságok éves közgyűlésein, ahol a menedzsment mindig jól tartotta a részvényeseket. Így amikor beköszöntött a tavaszi közgyűlési szezon, ő néhány hónap alatt rendszeresen végigebédelte Amerika nagy társaságait.

Tulajdonosként emellett beleszólhatunk a társaság életébe, gazdasági tevékenységébe, részt vehetünk a vezetők – igazgatóság, felügyelő bizottság stb. – kiválasztásában, megszavazhatjuk vagy elvethetjük a vezetők különféle előterjesztéseit. Befolyásunk persze épp akkora, mint amennyi a részesedésünk alapján megillet. Úgyhogy a kisbefektetők számára természetesen néhány darab Boeing vagy Microsoft, vagy akár Richter részvény nem jelent igazán komoly beleszólási lehetőséget. Mindenesetre elvileg ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a nagyobb részvényesek (például magam hallottam a Generali Biztosító egyik trieszti közgyűlésén, hogy egy kisrészvényes keményen lehordta a multinacionális cég amúgy igencsak nagyhatalmú vezérigazgatóját és az egész igazgatóságot, majd gazdálkodási tippek sorát adta). Hozzá kell azért tenni, hogy a nagyobb részvénykötegek birtokosainak többnyire vannak – épp a cég kiegyensúlyozott működése érdekében – privilégiumaik, másfelől viszont a kisrészvényesek érdekeit is szigorú szabályok védik – elsősorban a társaság főbb eseményeivel – szétválással, összeolvadással, tőzsdei bevezetéssel, az alaptőke megemelésével vagy leszállításával, nagyobb részvénytulajdonosok belépésével, stb. – kapcsolatban.

Részvénytársaságról szólva többnyire nagy multinacionális, de legalábbis országos méretű cégekre gondolunk, pedig kisebbek is alapíthatók. Két fő fajtája a zártkörű (zrt.) és a nyilvános (nyrt.). Előbbinek a részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, vagyis nem vásárolhat belőle bárki. Ilyen ma Magyarországon már ötmillió forinttal is alapítható. Értelemszerűen ezen cégek részvényei a tőzsdére sem kerülnek be. A nyrt. ezzel szemben törvényben szigorúan meghatározott feltételek mellett ugyan, de szabadon, gyűjthet pénzt bárkitől, vagyis nyilvánosan forgalomba hozhatja, eladhatja a részvényeit. Ennek a megalapításához minimálisan húszmillió forintra van szükség.

Folytatjuk.

A cikk a Befektetési iskola rovat része. Cikksorozatunkban a befektetéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat, az alapfogalmakat, a különféle konstrukciókat, azok előnyeit, hátrányait, az információszerzés és hozzáférés lehetőségeit ismertetjük. Felhívjuk a figyelmet a veszélyekre, és adunk néhány módszerbeli vagy szemléletbeli tippet.

Előző cikkek:

Számolj le a csodákkal! - Kockázat és haszon
Hol fektessem be a pénzem? - Út a piachoz (Hol, milyen szolgáltatóknál fektethetek be)
Így kockáztatsz az állampapírral
Ezt kapjuk a pénzünkre - A kamat
Lehet élet az állampapíron túl! - Vállalati kötvények. I.
Így is lehet szépen keresni - Vállalati kötvények II.
Ezt hozza a jó befektetés - Mi a különbség a hozam és a kamat között?

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:   befektetési iskola, részvény, tőzsde, részvényindex, kisbefektető, kötvény, részvénytársaság, nyrt., zrt.