Mintha jöhetne a vízözön 2018 után

Az ország jövőjét éli fel a kormány?

Fotó: Azénpénzem

2016. március 31. A múltban felhalmozott, a jelenleg keletkező, de a jövőben képződő forrásokat is igyekszik elkölteni a kormány – állította friss elemzésében a GKI Gazdaságkutató. Konkrét példákat is hoztak. A kiadott anyag elsősorban makrogazdasági, így arról nem is szólnak – amiről gazdasági szakemberek között egyre több szó esik –, hogy az „újburzsoázia” mennyire állhatná meg a helyét normál piaci viszonyok között.

A kormányzat elmúlt hat évben tett „nagy ívű” ígéretei és lépései (az ingyenes vagy „rezsicsökkentett” közszolgáltatásokon át az olyan nagy közösségi álmokig, mint a foci és a stadionépítés) látszólag vonzóak – nyomatékosította a GKI legújabb elemzésében –, de fő céljuk leplezni az erőforrások alapvetően hatalmi érdekeket szolgáló felhasználását. Mint kiemelték: a kormányzat nemcsak a múltban felhalmozott és a folyamatosan képződő forrásokat éli fel, de tömegesen tervez a jövő terhére való, feltehetőleg soha meg nem térülő kötelezettségvállalásokat is. A múltban felhalmozott források felélésének tipikus példájának tartják a magán-nyugdíjpénztári vagyon és éves befizetés kvázi államosítását.

A folyó források felélésével kapcsolatban a lehívható uniós támogatások maximálását említették. Ennek a pénznek a költése pedig érzékelhetően független felhasználásuk hatékonyságától (amúgy szerintünk ez korábban és más országokban sem ismeretlen jelenség, ami az uniós mechanizmust és szokásokat minősítheti)). A jövő terhére való költekezés sajátos formájának tartják a kutatók azt a kormányzati elképzelést, hogy legkésőbb 2019 elejére az összes EU-támogatást fizessék ki. Ez nemcsak nehezen megvalósítható, ennek következtében rögtönzésre, pazarlásra ösztönző, de 2019. utánra a növekedés további lassulását is előrevetít.

Térségünkben nem igazán büszkélkedhetünk a növekedésünkkel

Kifejezetten a jövő terhére való eladósodást jelentik még a GKI szerint a kormányzat gigantomán és részben titkos tervei a paksi atomerőműtől kezdve a budapesti olimpián át a Budapest-Belgrád vasútvonalig vagy akár a Várnegyed és a Városliget érthetetlen átalakításáig. Mint leírták: noha ezekben társadalmi egyetértés nincs, költséges előkészítésük megkezdődött. Mindez – tesszük már mi hozzá – olyan képet rajzol, mintha úgy gondolnák, hogy 2018 után jöhet akár a vízözön.

Az itteni lakosok (tulajdonképpen akár bukik a mostani kormányzat, akár nem) nagy valószínűséggel nem értik majd, mitől is vált minden rosszabbá (baj esetén már nincs sok tartalék, hiszen már most is nagyon nagy az adóteher, aminek a legkevésbé jelentős eleme az szja). Információink szerint abban bíznak, hogy az ország majd „kinövi” a gondjait. Vagyis: a meglóduló gazdasági növekedés, az ebből származó jövedelmek akkorát javítanak az ország helyzetén, hogy mindez „belefér”. Ezt azonban már a 2010-es kormányra kerülés óta így gondolják, de a valóság valahogy nem igazán támasztja alá az erre vonatkozó reményeket.

A tavalyi magyar növekedés – ismerte el a GKI – több mint egy százalékponttal gyorsabb volt az EU 1,8 százalékos átlagánál, a régióban azonban a szlovák, a lengyel, a román és a cseh növekedéstől is elmaradt. 2016 elején a magyar gazdaságra vonatkozó különböző növekedési előrejelzések trendjükben, sőt számszerűleg is igen közel állnak egymáshoz. Nemcsak abban van egyetértés, hogy 2015 után 2016-ban is folytatódik a lassulás, majd 2017-ben némi gyorsulás várható, de abban is, hogy az ütemváltozás elsősorban az EU-támogatások és ezzel a beruházások függvénye. Idén a GKI 2,3 százalékos bővülésre számít.

Valami itt nagyon nem stimmel

Egyelőre azonban meglehetősen sokan érezhetik, hogy jobban élnek a korábbinál. A lakosság egy részének növekvő jövedelme, csökkenő hitelterhe és növekvő vásárlási hajlandósága a külföldön dolgozók hazautalt jövedelmével együtt egyre inkább élénkíti, a kutatók szerint 2016-ban legalább három százalékkal növeli a fogyasztást. Az elkölthető jövedelem azért is változhat, mert a – ahogy a GKI fogalmazott – a külföldi munkavállalás és az oktatási rendszer elavultsága miatt számos szakmában munkaerőhiány, ezzel összefüggésben erős béremelési nyomás tapasztalható. Hozzátették azonban, hogy máshol viszont a minimálbér 5,7 százalékos emelése is nagy gondot okoz. (Más kutatók számaiból jól látszott, hogy nőtt a társadalmi szakadék.)

Úgy gondoljuk, az a sajátos helyzet, amelyben együtt létezik a munkanélküliség és a kínzó munkaerőhiány (ráadásul minderről igazán nem tudunk pontos képet alkotni) önmagában is komoly strukturális gondokra utal. A GKI által felvázolt makrogazdasági tényezők mellett érdemes legalább egy gondolat erejéig kitérni a gazdálkodókat és munkavállalókat érintő helyzetre is. Az nagyon jól látszik, hogy a kormányzat (a munka törvénykönyve dolgozók számára kedvezőtlen változtatásaival, de például a sztrájkot szinte lehetetlenné tevő szabályokkal is) a vállalkozói körnek igyekszik kedvezni. Ide soroljuk a közmunka idei kiterjesztését is.

Kérdés azonban, hogy a most kifejezetten agresszív módszerekkel (monopolhelyzet vagy kvázi monopolhelyzet, egyéb szabályozási kedvezmények, állami támogatások, kedvező hitelek, gyengén tartott forint) kialakítandó „újburzsoázia” mennyire lehetne képes megállani a saját lábán. Ezen a téren pedig igen erős kételyeink vannak.

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: gazdaságpolitika, uniós támogatás, növekedés, munkaerőpiac, fogyasztás, rezsicsökkentés, GKI