A kiemelkedő teljesítményért sokat tett Trump

Alaposan lenyomta az arany a bitcoint

Fotó: clipart.com

2025. december 23. A 2025-ös év sztárja az arany lett, ez a befektetés hozta a legnagyobb hozamot idén. A nemesfémek idén valóban betöltötték a klasszikus menekülő szerepüket, miközben a kriptoeszközök inkább spekulatív pályán maradtak. Mutatjuk a mögöttes okokat és folyamatokat.

Ritkán látni egy éven belül ekkora mozgást egy jelentős befektetési eszköz esetében: az arany 2025 elején 2620 dollár körüli szintről indult, és mára 4330 dollár közelébe ért, ami körülbelül 65 százalékos emelkedés. Forintban nézve a kép visszafogottabb, hiszen a dollár az év során érezhetően gyengült a hazai fizetőeszközünkhöz képest, így a forintban számolt hozam nagyjából 36 százalék körül alakult. Ahogyan az alábbi ábrán is látható, az emelkedés csaknem végig töretlen volt az év során és most év végére sem fogyott el a lendület. Az emelkedést összetett okok magyarázzák, a piaci kereslet és kínálat alakulásán túl makrogazdasági és politikai tényezők együttállása is kellett ehhez a kiemelkedő teljesítményhez.

1 uncia arany ára dollárban az elmúlt 12 hónapban (forrás: tradingeconomics.com)

A látványos árfolyamemelkedés első lökése már az év elején megérkezett, amikor a politika átvette a vezető szerepet a jövőbeli várakozások alakításában. A januárban hivatalba lépő új amerikai kormányzat tervei és bejelentései hamar jelentős bizonytalanságot hoztak a mindennapokba. Donald Trump elnök vámokkal kapcsolatos tervei gyorsan a figyelem középpontjába kerültek, és nemcsak az érintett ágazatokban, hanem a teljes világgazdaságban növelték a bizonytalanságot. A kereskedelmi szabályok értelmetlen és ötletszerű újraszabása nemcsak az érintett országok kereskedelmi mérlegére és növekedésére volt hatással, hanem logikusan arra is kényszerítette a befektetőket, hogy felülvizsgálják az áruk és a tőke szabad áramlásának magától értetődőségét, ami a hidegháború vége óta meghatározta a világgazdaságot. Az ilyen nagy világgazdasági kételyekkel teli időszak hagyományosan kedvez az úgynevezett menekülőeszközöknek, közülük is a legjobban az aranynak.

A legfontosabb üzenet a kiszámíthatatlanság lett

A politikai bizonytalanság azonban nem maradt meg az elmélet szintjén, nagyon gyorsan megjelent a fizikai aranypiacon is. Már januártól elindultak azok az előrehozott vásárlások, amelyeket az a félelem vezérelt, hogy a Svájcból származó aranyra 39 százalékos vámot vethetnek ki az Egyesült Államokban.

A készletek áthelyezése nem volt egyszerű technikai kérdés: az eddig Európában raktározott nemesfémet hagyományosan a londoni aranypiac szabványának megfelelő 400 unciás rudakban tárolták, ezeket át kellett olvasztani az amerikai elvárásoknak megfelelő 100 unciás kiszerelésekbe. A svájci finomítók csúcsra járatva működtek a tél folyamán, majd az új rudakat ténylegesen is átszállították az óceánon túlra. Közben a vám bevezetését előbb elhalasztották, majd augusztusban mégis hatályba léptették, azután tárgyalásokat követően novemberben 15 százalékosra csökkentették. A piac számára a legfontosabb üzenet a kiszámíthatatlanság maradt, ez hajtotta az arany árfolyamát felfelé az év elején és közepén is.

Svájc régóta afféle „trezorország”: nemcsak jegybankok és intézmények, hanem sok külföldi magánbefektető is ott tárolja a teljesen legális aranyát, mert stabil, diszkrét és jól szervezett a fizikai őrzés. Közülük sokan joggal tarthattak attól, hogy a saját készletük hazavitele vagy amerikai felhasználása hirtelen drágább lesz.

Miközben a vámok miatti bizonytalanság látványos mozgásokat okozott, a háttérben egy sokkal kevésbé szembetűnő, ám annál fontosabb erő is hajtotta az árfolyamokat: a jegybankok tartós kereslete. A World Gold Council becslése szerint a jegybankok 2025 első kilenc hónapjában nettó 634 tonnával növelték az aranytartalékaikat, ami havi átlagban nagyjából 70 tonnát jelent. Ez önmagában az éves globális bányatermelés egy komoly része: tavaly nagyságrendileg 3 600 tonna aranyat bányásztak a világon, ami havi bontásban körülbelül 300 tonna. Ezek szerint a jegybanki vásárlások nagyságrendileg a friss termelés közel egynegyedének felel meg. A jegybanki vásárlások mögött a „de-dollarizáció” komplex jelenségét fedezhetjük fel

Nem csak a jegybankok lendültek be

A dollártól való távolodás oka egyes országok számára az, hogy csökkentsék a fejlett világtól eredő pénzügyi szankcióknak való kitettséget (azaz a banki utalások rendszerében könnyebben „befagyasztható” jegybanki tartalékok helyett olyan fizikai eszközt akarnak tartani, amely kevésbé függ az USA és szövetségesei döntéseitől). Más jegybankok számára viszont a lényeg egyszerűen az, hogy diverzifikálják a tartalékaikat és az utóbbi években ingadozóbbá vált amerikai deviza árfolyammozgásaitól és politikai kockázataitól tudjanak nagyobb függetlenséget felmutatni.

A jegybankok szokatlanul nagy vételei mellett a többi magán és intézményi befektető is aktivizálta magát. Ahogy a világgazdasági környezet egyre kevésbé tűnt kiszámíthatónak az indokolatlan vámok bevezetése után, úgy egyre többen számoltak azzal, hogy mennyire könnyen csúszhat bele a világgazdaság egy újabb inflációs hullámba. Egy elhúzódó, átgondolatlan kereskedelmi háború ugyanis egyszerre tudja megemelni a költségeket és megzavarni az ellátási láncokat, ami könnyen árnyomást okozhat. Márpedig bizonyos mennyiségű aranyra minden körülmények közt szükségük van a chipgyártóknak, az ékszerkészítőknek és általában az elektronikai eszközök gyártóinak is. Ezért a bizonytalan helyzetekben a múltban általában az arany iránti kereslet és így az árfolyama is emelkedett, és ez történt az idén is.

Fizikai kontra virtuális menedék

A jegybanki és befektetői aranykereslet azért is tűnik fontosnak, mert magyarázhatja, hogy miért teljesített másként a nemesfém 2025-ben, mint a sokszor „digitális aranyként” emlegetett bitcoin. A kriptodeviza október elején ugyan új csúcsot ért el, amikor 125 000 dollár fölé emelkedett az árfolyama, ami akkoriban 33 százalékos emelkedésnek felelt meg. Ezt követően viszont lassan lecsorgott az árfolyam 89 ezer dollár alá, ami konkrétan már lejjebb van, mint az év elején mért 94 ezres ár. A vásárlásokat elsősorban az intézményi befektetési csatornák erősödése (például ETF-ek tavalyi engedélyezésének most felgyorsuló hatása) váltotta ki, és persze úgy általában támogatta a bitcoin-hangulatot a Trump-adminisztráció kriptobarátabb irányvonala.

Mivel a kriptodeviza mögött nincs fizikai felhasználás (legyen az ékszeripari vagy ipari), és nincs a jegybankokhoz hasonló hosszú távú vevői kör sem, ezért sokkal inkább hangulat- és likviditásvezérelt a piac, vagyis jóval szélsőségesebb kilengésekre hajlamos az árfolyam. Legfőképp azt láthatjuk, hogy a stabil felhasználói kör hiányában a kriptodeviza nem képes menedékeszközként működni, nem tudják a befektetők a bitcoinba önteni a megtakarításaikat, ha inflációtól vagy háborútól tartanak.

A bitcoin teljesítményével szemben éles kontrasztot mutat az is, hogy az ezüst is kifejezetten jól teljesített az év során, hiszen 120 százalékkal növekedett az árfolyama. Bár az ezüst jóval kisebb és ezért ingadozóbb piac, mint az aranyé, 2025-ben lényegében mégis együtt mozgott vele. Ez a párhuzamos mozgás erősíti azt a képet, hogy a nemesfémek idén valóban betöltötték a klasszikus menekülő szerepüket, miközben a kriptoeszközök inkább spekulatív pályán maradtak. A további árfolyamnövekedés lehetősége így azon múlhat, hogy a befektetők és a jegybankok továbbra is bizonytalanságtól tartanak-e, vagy egy idő után a geopolitikai és gazdasági feszültségek enyhülése következik-e be – utóbbi esetben akár érdemi korrekciót is láthatunk majd időnként a nemesfém piacokon.

Szerző: Szepesi László
Címkék: befektetés, arany, ezüst, bitcoin, virtuális, kripto, jegybankok, árfolyam, tőzsde