Számba vesszük, ki mit hibázott

A magyar devizahitelezés dicstelen története

Fotó: Azénpénzem

2025. július 14. Újra meg újra fellángolt a vita, hogy melyik politikai oldal felelős igazán abban, hogy családok százezrei kerültek lehetetlen helyzetbe a devizahitelek miatt. Mindenkinek megvolt a maga bűne, a kormányoknak, a jogászoknak és igen, tulajdonképpen maguknak az adósoknak is. Több ponton is másfelé kanyarodhatott volna a történet.

Táblázatban felvázoltuk, mikor mi történt, és mi vezetett a devizahitelezés egészségtelen felfutásához, és a végül beütött katasztrófához. Mint az eseményekből is kiderül, mindkét politikai oldal hibáztatható, bár azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani kormányzópártok 15 éven keresztül tulajdonképpen korlátlan hatalmat gyakorolhattak, és ezt bármiről legyen szó, meglehetős erőszakossággal tették (teszik) is.

A devizahitelezés története
Jelenség/intézkedés	Időpont/jogszabály	Azénpénzem értékelés/megjegyzés
Devizakorlátozás megszüntetése	2001. nyara (Orbán kormány, 2001. évi XCIII. törvény, ez nyitott utat a devizahitelezésnek, ami korábban a lakosságnak nem volt lehetséges )	Az uniós csatlakozást előkészítő lépés volt, így önmagában semmiképpen sem kifogásolható (az más kérdés, hogy az eurócsatlakozás elmaradt)
Devizahitelezés felfutása	A Fidesz kormány által bevezetett lakástámogatási rendszert a Medgyessy-kormány szigorította (221/2003 (XII.12.) kormányrendelet), de a forinthiteleknek ártott az abban az évben végrehajtott – Járai Zsigmond (Fidesz) – brutális, 10 hónap alatt 6 százalékpontos kamatemelés	A kamattámogatás jó volt az ügyfeleknek, de ennél is jobban megtömte a bankok zsebét, az emelkedő kamatok mellett jókora lukat ütött a költségvetésbe. Gyanítható, hogy a jegybank erőteljesebben vehette figyelembe a pártérdekeket, semmint az országét.
Válság	2008. szeptember 15-én a Lehmann Brothers bedőlésével elszabadult a pokol az egész világon	Aznap az euró 241, a CHF 152 forintba került, egy hónap mulva 276, illetve 189 forint volt
A Gyurcsány-komány és a Bankszövetség megállapodása	A 2008 novemberi „csomagban" díjmentes futamidő-hosszabbítás, rugalmas előtörlesztés, forinthitelre váltás szerepelt	Sokkal keményebb intézkedés kellett volna, korlátozva például a 2009-ben tömeges banki kamatemeléseket, a devizás költségeket
Devizahitelezés korlátozása	A Fidesz-kormány gyakorlatlag betiltotta a devizahitelezést azzal, hogy jelzálogjog nem bejegyezhető devizahitelre (2010. évi XC törvény VI. fejezet)	A devizahitelezés ekkor már marginálissá vált, jobb lett volna pl. a bankok tanácsát megfogadva euróra állítani át a CHF hiteleket
Végtörlesztés	2011. szeptembertől 2012. január végéig	170 ezren 1355 milliárd forintnyi devizahiteltől szabadultak meg. Egyharmad (igen drága) forinthitel felvételével tudott menekülni, sokakat kizártak azzal, hogy a végső határidőt az utolsó pillanatban egy hónappal előre hozták
Elszámoltatás	A javaslatot 2014. nyarán fogadták el (2014. évi XXXVIII. törvény)	A már bajba került hiteleseket is figyelembe véve csak az adósok 40 százalékának mérséklődött a havi terhe. Aki sok pénzt kapott vissza, azt verte leginkább át a hitelezője.
Forintosítás	2014. évi LXXVII. tv.	A kormány által alkotott szabály szerint az eurót 309 forinton, a svájci frankot 256,5 forinton váltották át. A jegybankban levő deviza bekerülési árfolyama ennél sokkal jobb volt, így az MNB a devizahiteleseken nyereséget ért el, amit kihelyeztek alapítványokba...

A devizahitelesek érintően hozott intézkedések többször egymással is ellentmondásban voltak, és az egészet áthatotta az erőből ügyintézés (jogszabályi kényszer), de az elesettebbek iránti közömbösség is. Mindezt azért is lehetett így végrehajtani, mert igazán komoly, társadalmi összefogás mentén kialakult ellenállás egyetlen pontnál sem volt. Sokszor az érintettek is egyéni, illetve egyszerűsített (például egyetlen ötletre alapozott, futószalagon indított perek) utakat kerestek.

A spanyolok szabadon dönthettek

Most uniós döntés nyomán látszik némi fény, de akadtak országok, ahol már korábban egészen más fordulatot vett az egész. Az adósok kitartó támadása után 2013 tavaszán a spanyol Legfelsőbb Bíróság tisztességtelennek minősítette a változó kamatozású jelzálogkölcsön-szerződésekbe foglalt küszöbkikötéseket, de tovább nem ment. Ez azt az ibériai gyakorlatot jelzi, amelyben a hitelező megszabhatta, hogy akkor is igényt tart egy meghatározott kamatra, ha a piaci kamatok annál alacsonyabb szintet indokolnának. Az Európai Unió Bírósága 2016-ban kimondta: a spanyolországi bankoknak vissza kell téríteniük jelzáloghiteles ügyfeleiknek a tisztességtelenül beszedett kamatokat.

A spanyol kormány már 2017 elején elfogadta azt a jogszabályt, amely lehetővé tette, hogy az ügyfelek, ha akarták, bírósági eljárás nélkül, készpénzben kaphassák vissza a nekik járó összeget. Az intézkedés mintegy 1,5 millió jelzáloghitelest érintett. A felek a pénzkifizetés helyett megállapodhattak más kompenzációs intézkedésről is – mint például a hitelszerződés módosítása –, de az ügyfél erről szabadon dönthetett.

Nem az egyoldalú kamatemelés (ami a magyarországi elszámoltatás alapját jelentette), hanem végső soron a kamatnemcsökkentés miatt. Nálunk (megjegyezzük, rajtunk kívül) senkinek sem jutott eszébe azt kifogásolni, hogy nem vitték a válságot követően a piaci feltételek változását követve lejjebb a kamatot a bankok. Pedig, ha ezt bárki forszírozta volna, a forinthitelesek jóvátétele is egészen másképp alakulhatott volna.

A horvátok átszámoltatták az egészet

Bár a kormányzati kommunikációban szerettek mást mondani, de alapvetően eltért a devizaadósok horvátországi és itteni kezelése (is). Az egyoldalú kamatemelést Magyarországon is elfogadhatatlannak minősítették, de az árfolyam változása miatti különbözet helyett – a horvátoknál át kellett számolni a szerződéseket a felvételi árfolyamra – a hitelesek egy morzsát kaptak csak vissza.

Az „árfolyamrés” (ez a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés) kitalálása és követelése arra mindenesetre jó volt, hogy ne kelljen a probléma teljességével szembenézni. A törlesztők elszállása ugyanis főként a svájci frank felértékelődésének volt a következménye. Ennek kockázatára pedig igazán itt sem hívták fel a figyelmet. A magyar kormány „elszámolásként” a kamat- és díjemelések és az árfolyamrés miatti terhek visszaadását írta elő, és ennek elfogadását törvénnyel kényszerítette az adósokra. Közben – ahogy most is – folyamatosan a Kúriára mutogattak.

Szerző: B.Varga Judit
Címkék: deviza, devizahitel, devizahitelesek, Kúria, kormány, MNB, jogszabály