Kiderült, miért van akkora tere a magánegészségügynek

A kórházi ágyak negyede szünetel

Fotó: clipart.com

2026. szeptember 14. A magyar egészségügynek végre szembe kell néznie a valósággal, és a látszatintézkedések helyett valódi teljesítménymérésre, valamint a törvények szigorú betartatására van szükség. A szektor legégetőbb problémája az orvos- és ápolóhiány. Ez az oka annak is, hogy a kórházi ágyak 20-25 százaléka folyamatosan szünetel – hangzott el a Portfolio múlt heti Private Health Forum 2026 konferenciáján.

Illúzió azt hinni, hogy a köz- és magánellátás két független rendszer. A hazai egészségügy legszűkebb keresztmetszete jelenleg a szakemberhiány, a köz- és magánellátás pedig szabályozatlanul éli fel ugyanazokat a szűkös munkaerőpiaci erőforrásokat. - A magyar rögvalóságot helyre kellene tenni, ahol helyre lehet még tenni – mondta Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja a Portfolio Private Health Forum 2026 konferencián.

A kancellár szerint, amennyiben betartanánk a jelenleg érvényes jogszabályokat a köz- és magánellátás együttélésében, nagy bajba kerülne a hazai egészségügyi ellátórendszer. A két terület együttélésének ma négy formája figyelhető meg a piacon. Az első az informális, hálapénzen alapuló modell, a második a közintézményekben közvetítőkön keresztül nyújtott térítéses ellátás, ezek egyaránt illegálisak és a betegekkel szemben méltánytalanok.

A harmadik utat a külön jogi személyként, saját engedélyekkel működő szolgáltatók jelentik (ilyen a szegedi egyetemi modell is), amelyek papíron transzparensen szétválaszthatók és ellenőrizhetők. A negyedik kategória az önálló magánszolgáltatóké. Ezek erős elszívó hatást gyakorolnak az állami munkaerőre, esetenként túlzott beavatkozásokat végeznek, a szövődményes esetek költségeit pedig visszahárítják a közellátásra, jelentős negatív externáliát okozva.

Miért van orvoshiány?

A kancellár szerint a legnagyobb anomália a munkaidő elszámolásában van. Bár a törvény szerint a köz- és magánellátásban ledolgozott idő együttesen nem haladhatná meg a heti 60 órát, a kórházakban nincs erre központilag ellenőrizhető nyilvántartás. A magánklinikák óránként 30-40 ezer forintos díjakkal csábítják el az állami szféra orvosait, miközben a kötelező pihenőidőket senki sem tartatja be, ami súlyos betegbiztonsági kockázat.

Fendler Judit rámutatott: a jelenlegi orvoshiány nem a fizikai létszám hiánya, hanem a hálapénz kivezetése utáni motivációvesztés és a korábbi, papíron létező közreműködői szerződések megszüntetésének következménye, ami hirtelen láthatóvá tette a rendszer rejtett kapacitáshiányát.

Mit kellene tenni?

Fendler szerint három megoldás látszik, és egyik sem jó. A magánellátás adminisztratív betiltása vagy a két rendszer merev szétválasztása katasztrofális következményekkel járna. Az egyetlen járható út a már megalkotott törvények szigorú betartatása. Erre egy nyolclépéses szakmai javaslatcsomagot vázolt fel:

A meglévő egészségügyi törvények azonnali, szigorú betartatása és a hatósági ellenőrzések fokozása.
A további jogviszonyok engedélyezési és ellenőrzési gyakorlatának országos egységesítése.
Pontos, elektronikus munkaidő-nyilvántartási rendszerek (pl. NexonTime) kötelező bevezetése a közellátásban.
Teljesítményhez kötött díjazási elemek bevezetése az állami szektorban a merev szolgálati jogviszony (ESZJ) mellett.
A betegutak és az ellátáshoz való hozzáférés célzott megszervezése modern informatikai támogatással.
A közfeladat mindenkori elsőbbségének garantálása, a tiszta bérleti és közreműködői szerződéses viszonyok megteremtése.
Szigorú állami (NEAK) kontroll a közellátó intézmények valós teljesítménye felett.
Szektorsemleges, pályáztatott finanszírozás fokozatos bevezetése, amely révén az állam a magánellátók kapacitásait és minőségét is ellenőrizheti.

Sikerkampány versus valóság

Tótth Árpád, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) országos kórház-főigazgatója arról beszélt a konferencián, hogy az elmúlt években komoly kontraszt alakult ki a hivatalos kommunikáció és aközött, amit a betegek, hozzátartozók és a dolgozók a mindennapokban megtapasztaltak.

A korábbi időszakban az állami egészségügyben gyakorlatilag egyetlen informális KPI (teljesítménymutató) működött: a „balhé nélkül lehozott napok száma”. Ezt a szemléletet fel kell váltania a valódi teljesítménymérésnek. Ennek jegyében az OKFŐ már megkezdte a korábban nehezen hozzáférhető adatok publikálását, mint például a rezidensek intézményenkénti száma, a következő körben pedig a sürgősségi osztályok várakozási idejét és a humán reprodukciós ellátás eredményességét is transzparenssé teszik.

Különösen beszédes adat, hogy a magyar fekvőbeteg-kapacitás mintegy 20-25 százaléka folyamatosan szünetel orvos- vagy ápolóhiány miatt. – Ezért van a magánegészségügynek ekkora tere – tette hozzá a főigazgató. Tótth szerint ezeket a szünetelő ágyakat térképen is meg kell mutatni a nyilvánosságnak. Bár intézményeket nem akarnak bezárni, a száz évvel ezelőtti logisztikára épülő struktúrát hozzá kell igazítani a mai technológiai (pl. telemedicina) környezethez, és fel kell számolni a látszatkapacitásokat.
Tótth Árpád úgy fogalmazott, hogy az OKFŐ akkor lesz sikeres, ha a magánellátás aránya a járóbeteg-szakellátásban 30, illetve akár 20 százalék alá csökken. A főigazgató hozzátette, hogy a csökkenést nem adminisztratív eszközökkel, hanem az állami rendszer megerősítésével érné el.

Nem több adat, hanem világos célok kellenek

Schiszler István, az ESZFK Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője arról beszélt, hogy a magánszektor pontosan tudja, mire jó a teljesítménymérés: egy korszerű vezetői információs rendszer a honlap látogatottságától kezdve a call center elveszett hívásain át az orvosok forgalmáig és a betegelégedettségig mindent mér. Ezt a szemléletet az állami szférába is be kell emelni. Az ESZFK jelenleg egy átfogó fejlesztési terven dolgozik, és olyan lakossági funkciókat terveznek az Egészségablak applikációba, mint a gyógyszerárak és helyettesítő készítmények megjelenítése, vagy a patikai készlethiány előzetes jelzése.

A konferencia több kerekasztal-beszélgetésének is központi témája volt az állami és a magánegészségügy jövőbeli kapcsolata. A magánszektor képviselői az állami szerepvállalás pontos kijelölését, a két terület viszonyának tisztázását, valamint egy kiszámítható, hosszú távú stratégia kidolgozását sürgették.

Szerző: Lovas Judit
Címkék: egészségügy, kórház, adatok, Private Health, orvos, nővér, egészségügyi szakdolgozó, Fendler Judit, Tótth Árpád, OKFŐ