Mesék az egyenlő bánásmódról

A hitelkiváltás sötét oldala

2015. július 17. Lassan olyan kép alakul ki, hogy akiket tárt karokkal várnának a bankok, azok többnyire köszönik, elégedettek a nekik felkínált forintosítási hitellel. Azok viszont, akik szeretnének jobb feltételekre váltani, csak zárt kapukat találnak. Számos hozzánk érkezett jelzés szerint a pénzintézetek igen finnyásak. Az elutasítás okát pedig sokszor legfeljebb bizalmasan fülbe súgva közlik.

Az árfolyamgátasokra vonatkozó szabályokat sikerült alaposan megkavarni (ezeknek itt nézhet utána). A törvény szerint az ő törlesztőjük a forintosítás után nem emelkedhet, de – mint arról korábban részletesen írtunk – a kidolgozott szisztéma alapján ez önmagában hordozza a tőketartozás növekedését. A bankok pedig eltérően igyekeznek alkalmazkodni ehhez a „megerőszakolt” szituációhoz. Akad pénzintézet, amelyik feltünteti azt a havi részletet, amit valójában célszerű lenne vállalnia az adósnak, mások egy fillér emelést nem jeleznek a törlesztőket részletező táblájukban, a végére viszont nemes egyszerűséggel odabiggyesztik a hatalmas különbözetet.

Hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) eljárása mennyire hatékony, azt a korábbi pénzügyes esetekből bárki megállapíthatja. Az EBH még 2011-ben egy hitelügyben jogsértést állapított meg. A kérelmező kifogásolta, hogy életkora miatt nem kapott személyi kölcsönt. A hatóság nyilatkozattételre hívta fel a bankot, amely azonban ennek többszöri felszólításra sem tett eleget. A pénzintézetre négymillió forintos bírságot szabtak ki. Egyúttal eltiltották a diszkriminatív gyakorlat folytatásától (ezt a bank biztos legalább annyira komolyan vette, mint az eljárást). Egy évre rá egy 75 éves vásárló nem kapott hitelkártyát (ez műszaki cikkek 15 százalékos kedvezményéhez akarta volna igénybe venni). Tiltás és egymillió forintos bírság lett a vége. Hitelkártya kiadása persze nem.

Mindkét eljárás esetén akadnak, akik elégedetlenek, és inkább más hitelező után néznének. És itt jönnek a gondok. Több olyan beszámolót is kaptunk, mely szerint ugyanazon bank különböző fiókjaiban egészen eltérő tájékoztatást adtak a lehetőségekről (egyszer még helyben is más mondott két tisztviselő). Esetenként gyanítjuk, hogy még ők sem igazán értették meg a másik bank elszámolási értesítőjét. A bankok mindenesetre kivétel nélkül azt válaszolták érdeklődésünkre, hogy az árfolyamgátasoknak adnak kiváltó hitelt.

Drága lehet az elutasítás

Elképzelhető tehát, hogy az elzárkózást nem önmagában az árfolyamgátasság, hanem egyéb paraméterek indokolhatják. Értesültünk olyan esetről, amikor a változó feltételek (a 180 forint helyett 256,5 forinton fixált frankárfolyam) miatt szükséges futamidő-hosszabbítás alatt az adós átlépte volna a 75. évét. Fiatalabb adóstársat pedig nem tudott bevonni. Hiába mondta, hogy a nyugdíja is biztosíthatja a törlesztők fizetését, a bank nem igazán lelkesedett érte, mint új ügyfélért.

Számos bank kínál induló költségek nélküli kiváltó hitelt. Nem egy részletesebb ismertetőben rábukkantunk viszont a „pozitív hitelbírálat esetén” kitételre. Könnyen arra eszmélhet a jobb ajánlatban reménykedő adós, hogy nem csak kedvezőbb hitele nem lesz, de azért is súlyos tízezreket kell kifizetnie, hogy ezt megtudja. Több ingatlan esetében százezer forint feletti is lehet a „vabank” kiadás, az elutasított hitel bírálatának az ára.

Úgy értesültünk, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata) fizetőket is visszautasítják a bankok. Elég furcsának tűnik, hogy egy legális, sőt ajánlott adózási formát választók ezzel a lépésükkel hitelképtelenné válhatnak. A pénzügyi intézmények gyakorlatát meg fogjuk vizsgálni – mondták az Azénpénzem.hu ezzel kapcsolatos felvétésére a Magyar Nemzeti Bankban (MNB). Hozzátették azonban, hogy a bankok szabadon dönthetnek arról, kinek adnak, illetve nem adnak hitelt, de a hitelszerződések körében is alapvető, hogy az egyenlő bánásmód követelménye ne sérüljön. Az egyenlő bánásmód követelmény megsértésének gyanúja esetén – tették hozzá – az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) tud eljárást lefolytatni. (Őket itt találhatja meg.)

A vagyoni helyzet, életkor nem számít. Vagy mégis?

Az MNB nem csak ilyen esetekben emlegeti az „egyenlő bánásmódot”. A felügyeleti hatóság hitelkiváltási tájékoztatójában hangsúlyozza: „a pénzügyi intézmény szolgáltatás nyújtása során nem alkalmazhat olyan rendelkezést, melynek eredményeként egy személy nemzetisége, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete vagy bármely egyéb tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban”. Mindez szinte már viccesnek tűnik akkor, ha belegondolunk, a hitelfékes szabályozásba maga a jegybank tett bele havi jövedelemtől függő arányokat. Az árfolyamgátnál már említett életkori korlátot pedig törvényben fektették le.

Persze lehet azt mondani, hogy az nem diszkrimináció, amit a jogszabályok írnak elő (ez lett a fő érv a devizahitelesek perelési esélyei ellen is). A bankok viszont – tulajdonképpen teljesen logikus üzleti megfontolásból – igenis különbséget tesznek a jövedelem, és persze a fedezetként szereplő ingatlan helye, állapota, piacképessége szerint. A mércét pedig mintha egyre feljebb tennék.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: elszámolás, elszámoltatás, hitelkiváltás, MNB, Egyenlő Bánásmód Hatóság, hitelfék, árfolyamgát, kata