A békéltető ajánlásában a Polgári törvénykönyvet emlegeti
2013. augusztus 5.
Az egyoldalú szerződésmódosítás a devizahitelesek miatt a bankoknál most igen csak forró téma. Ugyanezt lehetne pedig firtatni a biztosítóknál is. Az mindenestre már látszik, hogy a biztosítói szerződések megítélésénél is felbukkant a Ptk.
Korábban általánosan elfogadott volt, hogy a bankokra külön törvény vonatkozik, a polgári jogszabályok számonkérésére a hitelintézeti jogászok csak legyintettek. Ezt nem teszik többé, a Kúria több döntése is jelezte: bizony a bankoknak is komolyan kell venniük a Ptk-t. Érdekes módon azonban – legalábbis egyelőre – a dolog itt meg is állt. Szinte egyáltalán nincs eljárás biztosító ellen, például amiért időközben jelentősen és ügyfele számára hátrányosan változtatta a feltételeket. Pedig alighanem ezen a téren is lenne keresni való. Annál is inkább, mivel több jel is azt mutatja, igazán rosszul azok járhattak, akik a svájci frank alapú kölcsönüket úgynevezett kombi hitelként vették fel. Több olvasói jelzésből is arra következtethetünk, hogy az ügyfeleknek tulajdonképpen fogalmuk sincs, mibe is szálltak bele.
A válság előtt nagyon is kedvelt konstrukció szerint a hitelfelvevő a kamatot és kezelési költséget a banknak, a tőkerészt pedig a biztosítónak fizette. Az a pénzt egy alapba helyezte el. Szerencsés esetben (általában ezzel érveltek a módozatot népszerűsítők) az alap hozama szépen lecsökkenti a tartozást. A pénzügyi vihar viszont jócskán megtépázta ezeket a befektetéseket, szinte nincs példa arra, hogy ne óriásit bukott volna az adós. Aki most a bankot hibáztatja. Nem érti, mitől lett jóval magasabb a tőketartozása, ami után így persze a kamat és a kezelési költség is megugrott.
Ezek az esetek persze szerződésekkel alaposan körbebástyázottak (bár ezt gondoltuk a bankiaknál is), így többnyire nem sok menekülési lehetősége van az adósnak. Egyedi esetekben viszont lehetne fogást találni, hiszen nem mindegy, hogy a szerződésben milyen eszközalapot, illetve befektetési stratégiát határoztak meg.
Egyik olvasónk évek óta küzd biztosítójával (a történettel egyébként sokan találkozhattak, mert még külön honlapot is létrehozott harca segítésére). Ő – többek között – azt panaszolja, hogy 2009 júliusával kezdődően megemelték az alapok közötti váltási költséget a szerződésben megállapodott 11 euróról 30 euróra. Rá egy évre pedig már az átváltott összeg 0,5 százalékára növelték ezt a kiadást. Ez esetenként már több százszoros drágítás, egyoldalúan végrehajtva. Csodálkoznánk, ha kiderülne: a biztosító értesítette ügyfeleit a módosításról, és egyben jelezte: ingyenesen elállhatnak a szerződéstől (a bankok esetében visszamenőlegesen ez a mai elvárás).
A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt rendre buknak a biztosítói befektetéseket kifogásoló ügyfelek. Találtunk azonban egy igen érdekes ügyet. Hozománybiztosítást kötött egy anya lánya számára hétéves korában. A 1994-ben kezdett takarékosság, annak ellenére, hogy a szülő időközben a megtakarítást többször emelte, 2012-re kevesebb pénzt eredményezett annál, mint amennyit ténylegesen időközben befizetett. Pedig szerződéskötéskor a panaszost a biztosító ügynöke arról tájékoztatta, hogy a garantált hozamot mindenképpen megkapja a biztosítás lejáratakor. Az 1994-ben rendelkezésére álló adatok a várható nyereség mértékére vonatkozóan tájékoztató jellegű, becsült adatok voltak – érvelt a biztosító.
A PBT határozatából kiderült, hogy a pénz azért fogyott jobban, mert a „biztosításra elszámolt kockázati díjrész a biztosított nagykorúságának betöltésétől jelentősen megemelkedett”. (Lefordítva: a 18. életévet elérve nagyobb volt az esély, hogy a lány férjhez megy.) A kérelmező szerint az ajánlaton és a tájékoztatókban leírtak nem voltak egyértelműek és érthetőek. Az eljáró tanács is úgy látta, hogy azok áttekinthetősége, egyértelműsége nyilvánvalóan kérdéses lehet egy laikus számára. Ez azonban érzékelhetően nem hatotta meg őket.
Az viszont annál inkább, hogy az ajánlatban a szerződés időtartamát 17, a kötvényben viszont 18 évben határozták meg. A PBT rögzíti: a Ptk. egyik rendelkezése miatt ez lényeges eltérés, amire fel kellett volna hívni az ügyfél figyelmét. A biztosító maga is elismerte, hogy ez nem történt meg. (Kérdés, mi lett volna, ha mást mondanak, hiszen egyéb értesítéseknél hiába mondta az anya, hogy nem kapta meg.) A Signal (tudjuk, hogy róluk van szó, mert a PBT által ajánlott százezer forintot sem voltak hajlandóak megfizetni) alighanem úgy vélte, elég ütős az érvük: „mivel a Feltételek egyértelműen tartalmazzák, hogy tartam a biztosított gyermek 25. éves életkorának betöltéséig tart, ezért a tartam vonatkozásában a Feltételek rendelkezései az irányadók”.
Címkék: devizahitel, bankok, biztosítók, kombinált hitel, PBT, Ptk., ajánlat, kötvény
A biztosító százszorosan is drágíthat?
Korábban általánosan elfogadott volt, hogy a bankokra külön törvény vonatkozik, a polgári jogszabályok számonkérésére a hitelintézeti jogászok csak legyintettek. Ezt nem teszik többé, a Kúria több döntése is jelezte: bizony a bankoknak is komolyan kell venniük a Ptk-t. Érdekes módon azonban – legalábbis egyelőre – a dolog itt meg is állt. Szinte egyáltalán nincs eljárás biztosító ellen, például amiért időközben jelentősen és ügyfele számára hátrányosan változtatta a feltételeket. Pedig alighanem ezen a téren is lenne keresni való. Annál is inkább, mivel több jel is azt mutatja, igazán rosszul azok járhattak, akik a svájci frank alapú kölcsönüket úgynevezett kombi hitelként vették fel. Több olvasói jelzésből is arra következtethetünk, hogy az ügyfeleknek tulajdonképpen fogalmuk sincs, mibe is szálltak bele.
A válság előtt nagyon is kedvelt konstrukció szerint a hitelfelvevő a kamatot és kezelési költséget a banknak, a tőkerészt pedig a biztosítónak fizette. Az a pénzt egy alapba helyezte el. Szerencsés esetben (általában ezzel érveltek a módozatot népszerűsítők) az alap hozama szépen lecsökkenti a tartozást. A pénzügyi vihar viszont jócskán megtépázta ezeket a befektetéseket, szinte nincs példa arra, hogy ne óriásit bukott volna az adós. Aki most a bankot hibáztatja. Nem érti, mitől lett jóval magasabb a tőketartozása, ami után így persze a kamat és a kezelési költség is megugrott.
Ezek az esetek persze szerződésekkel alaposan körbebástyázottak (bár ezt gondoltuk a bankiaknál is), így többnyire nem sok menekülési lehetősége van az adósnak. Egyedi esetekben viszont lehetne fogást találni, hiszen nem mindegy, hogy a szerződésben milyen eszközalapot, illetve befektetési stratégiát határoztak meg.
Változó feltételek, emelkedő kockázati „felár”
Egyik olvasónk évek óta küzd biztosítójával (a történettel egyébként sokan találkozhattak, mert még külön honlapot is létrehozott harca segítésére). Ő – többek között – azt panaszolja, hogy 2009 júliusával kezdődően megemelték az alapok közötti váltási költséget a szerződésben megállapodott 11 euróról 30 euróra. Rá egy évre pedig már az átváltott összeg 0,5 százalékára növelték ezt a kiadást. Ez esetenként már több százszoros drágítás, egyoldalúan végrehajtva. Csodálkoznánk, ha kiderülne: a biztosító értesítette ügyfeleit a módosításról, és egyben jelezte: ingyenesen elállhatnak a szerződéstől (a bankok esetében visszamenőlegesen ez a mai elvárás).
A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt rendre buknak a biztosítói befektetéseket kifogásoló ügyfelek. Találtunk azonban egy igen érdekes ügyet. Hozománybiztosítást kötött egy anya lánya számára hétéves korában. A 1994-ben kezdett takarékosság, annak ellenére, hogy a szülő időközben a megtakarítást többször emelte, 2012-re kevesebb pénzt eredményezett annál, mint amennyit ténylegesen időközben befizetett. Pedig szerződéskötéskor a panaszost a biztosító ügynöke arról tájékoztatta, hogy a garantált hozamot mindenképpen megkapja a biztosítás lejáratakor. Az 1994-ben rendelkezésére álló adatok a várható nyereség mértékére vonatkozóan tájékoztató jellegű, becsült adatok voltak – érvelt a biztosító.
A PBT határozatából kiderült, hogy a pénz azért fogyott jobban, mert a „biztosításra elszámolt kockázati díjrész a biztosított nagykorúságának betöltésétől jelentősen megemelkedett”. (Lefordítva: a 18. életévet elérve nagyobb volt az esély, hogy a lány férjhez megy.) A kérelmező szerint az ajánlaton és a tájékoztatókban leírtak nem voltak egyértelműek és érthetőek. Az eljáró tanács is úgy látta, hogy azok áttekinthetősége, egyértelműsége nyilvánvalóan kérdéses lehet egy laikus számára. Ez azonban érzékelhetően nem hatotta meg őket.
Az viszont annál inkább, hogy az ajánlatban a szerződés időtartamát 17, a kötvényben viszont 18 évben határozták meg. A PBT rögzíti: a Ptk. egyik rendelkezése miatt ez lényeges eltérés, amire fel kellett volna hívni az ügyfél figyelmét. A biztosító maga is elismerte, hogy ez nem történt meg. (Kérdés, mi lett volna, ha mást mondanak, hiszen egyéb értesítéseknél hiába mondta az anya, hogy nem kapta meg.) A Signal (tudjuk, hogy róluk van szó, mert a PBT által ajánlott százezer forintot sem voltak hajlandóak megfizetni) alighanem úgy vélte, elég ütős az érvük: „mivel a Feltételek egyértelműen tartalmazzák, hogy tartam a biztosított gyermek 25. éves életkorának betöltéséig tart, ezért a tartam vonatkozásában a Feltételek rendelkezései az irányadók”.
Címkék: devizahitel, bankok, biztosítók, kombinált hitel, PBT, Ptk., ajánlat, kötvény
